Aikijutsu
Az Aikijutsu egy, a Takeda családra jellegzetes harcművészet, alapjául
a természetesség és harmónia a mozgásban elve szolgál. Az elveket a
kardvívásból vették át, s amellett, hogy az Aikijutsu egy jó önvédelmi
módszer, egy életmód és egy filozófia is, amely a durvaság elkerülését,
a harmonikus pszihikai és fizikai fejlődést, a szellemiség fejlődését
és a jellem fejlődését hirdeti, valamint a saját magunk és a másokba
vetett bizalmat és tiszteletet fejleszti. Az AIKI-t talán úgy lehetne
lefordítani, hogy "harmóniában az energiával", mert AI = harmónia, KI
= belső -energia, erő, életenergia.
Az AKIJUTSU majdnem egy paradoxális művészet, amelyben a gorombaságra
kecsességgel válaszol, s ezt mindenki gyakorolhatja nemre és korhatárra
való tekintet nélkül. Az Aikijutsu-ban nem létezik sportszerű mérkőzés,
nincs vetélkedés, mert az egyetlen és leghatalmasabb ellenfél az a bensőnkben
van, az önmagunk legyőzése és túlszárnyalása tehát az alapvető cél.
A modern AIKIDO az ősi AIKI JUTSU-ból lett kifejlesztve, Ueshiba nagymester
által, és a fejlődésének haladási iránya eltért a harcászattól és a
mozgás harmóniájánál kötött ki. Sok szakértő visszatért az eredeti Aikijutsu
technikákhoz, mert a hatékonyságot keresik, a precíz, halálos, élethű,
élet-halál helyzetekből merített, harctérről származó technikákban.
A KIHON-az alaptechnika uralása után rátérünk az alkalmazásra, ez pedig
a HENKA WAZA nem csak a mozdulatok beidegződését, lemásolását jelenti,
hanem a tanítvány önálló erőfeszítéseit a technika megértésének érdekében.
Az elvek és a stratégia, úgy egy, mint több ellenféllel való harc esetében,
változatlanok maradnak.