TAKEDA RYU MAGYARORSZÁG

Az AIKI elv a Takeda család harcművészeti iskolájának egy nagyon speciális nézete. Ez az elv a harmónia és a belső energia uralásán és harc közbeni használatán alapul, amit kizárólag a Takeda család iskoláján belül tanítottak és fejlesztettek.

Az AIKI sokkal többet jelent, mint a klasszikus nem ellenállás elve (JU), ami a legtöbb Jujutsu iskolában megtalálható. Ez egy különös, egy nagyon speciális rendszer, aminek lényege a belső energia (KI) fejlesztése, mely közvetlen kapcsolatban áll a légzéssel (Kokyu). A modern harcművészeti ágak, amik Japán harci, szamuráj történelme után lettek kifejlesztve az út (DO) kifejezést használják annak érdekében, hogy kihangsúlyozzák a spirituális és etikai oldalát ennek a harci örökségnek, illetve hogy állandóan felhívják a figyelmet a folyamatos visszatérésnek, "újrakezdésnek", hogy a gyakorlatok minél tökéletesebbek és hatékonyabbak legyenek. Ebben a modern békés időszakban úgy gondolják, nincs szükség azokra a "barbár" technikákra, amiket a szamurájok a csatamezőn alkalmaztak. A szamurájok tovább folytatják a harcművészetek tanulmányozását erősen kihangsúlyozva az etikettet, a morális és rituális szempontokat, de a gyakorlatok közel sem hasonlítanak a régi, valódi, véres csatatereken megszokottakhoz. Ez a fejlődés általában a japán harcművészeti társadalom minden ágában tapasztalható.

Ugyanígy történt az AIKI iskolákkal is. Miközben a Takeda Ryu megtartotta az iskolájának harci oldalát és a harcművészeti út katonai vonatkozásait, addig az ebből származó modern rendszerek átalakították azt. Kivették belőle azt, amire úgy gondolták, hogy a modern világban nincs szükség és beleraktak új dolgokat. A Takeda Ryu-ból származó modern iskolák közül a legismertebb az AIKIDO.

Az AIKIDO alapítója, O Sensei Ueshiba elérte a legmagasabb, Menkyokaiden fokozatot Daito Ryu-ból, mely ág szintén a Takeda családtól származik (Bővebben itt) és ami kizárólag pusztakezes gyakorlatokat oktatott. Ueshiba mestere, Takeda Sokaku felkérte őt, hogy folytassa a Daito Ryu örökségét és legyen az iskola vezetője, de addigra Ueshiba már egy saját tisztán Aiki alapú harcművészeti rendszer kialakításán gondolkodott, melynek középpontjában a harmónia, szeretet és az ellenfél energiájával való összhang áll. Megtörve a Daito család hagyományát, - miszerint kizárólag a kiválasztottak számára, titokban folyik a tanítás - a saját rendszerét elkezdte nyilvánosan oktatni. A fejlett KI-t alkalmazó gyakorlatokat már a tanítás elején, mindenfajta alapozás nélkül kezdte el oktatni.

Ez a folyamat ugyanúgy zajlott le, mint ahogy Jigoro Kano csinálta. Egy katonai jujutsu ágat alakított át sokkal könnyebben értelmezhető Judo-vá. Egyikük sem nyilatkozott a rendszerükről úgy, mint harcművészeti ágról, de úgy gondolták, hogy ezzel a módszerrel talán nem vész el a modern Japánban az ősi szamuráj kultúra. Viszont így az a helyzet alakult ki mintha egy ötéves gyerek rögtön egyetemre menne tanulni várva, hogy egyszer majd okosabb lesz. Viszont az ottani tanítás megértéséhez szükség van alapozásra, az alap gyakorlatok ismeretére és megértésére, mert csak így érhető el, hogy valamennyi tanítvány megértse a gyakorlatok működését és később az egyre magasabb szintű tanítást.

O Sensei nagyon hatásos volt miközben bemutatókon, szemináriumokon bemutatta gyakorlatait és a későbbi tanítványok megfeledkeztek arról, ahogy ez a szint egy folyamat része. A legtöbb Aikidoka nem emlékszik például arra az időszakra, amikor a O Sensei Dojoját úgy becézték, hogy Jigoku Dojo, vagyis a Pokol Dojoja, ahol mindennaposak volt a vér látványa, illetve a kéz és orrtörések. Ők csak arra a képre emlékeznek, ahogy egy "idős bácsi" tiszta Ki energiával, szinte az ellenfélhez hozzá sem érve hajtja végre a gyakorlatokat. És ezt próbálják utánozni. De több évtizedes tanulás és gyakorlás eredménye kell ahhoz, hogy a gyerek fel tudja fogni az egyetemen oktatott bonyolult képleteket. Különben a tanítvány képes lesz másolni a gyakorlatokat, de nem lesz képes megérteni azokat.