Lány vagyok. Ha férfi az ellenfél, úgysem tudom megvédeni magam.

Ez egy másik tipikus hozzáállás a harcművészetekhez a hölgyek részéről. Az ember gyakran hajlamos a külsőségek hatása alá kerülni. Egy izomkolosszussal ritkán áll le valaki verekedni, mert ránéz az illetőre és már látja, hogy öngyilkosság. Valószínűleg ez zajlik le a hölgyek agyában is, ha férfivel kell hadakozniuk. Pedig az Aikijutsu technikákat pont az ilyen egyenlőtlenségek kiegyenlítésére dolgozták ki. Ha egy hölgy valóban meg szeretné védeni magát, akkor ez az ág a legalkalmasabb a feladatra. Viszont tény, hogy a gyakorlatokat tényleg helyesen kell értelmezni és végrehajtani, hiszen az esetleges hibák kiküszöbölésére lehet, hogy nem lesz lehetőség.

Ha láttál már japán embert, akkor tudod, hogy nagy részük olyan 160-170 cm magas, vékony testalkatú. Rengeteg más ág van, akik más és más úton indultak el, de az Aikijustu kidolgozói úgy gondolhatták, hogy ha valaki megtámadja őket, akkor az valószínűleg erősebb lesz náluk. Ezért olyan gyakorlatokat dolgoztak ki, ahol ez az erőkülönbség értelmét veszti és így egy hatékony önvédelmi és harci eszköz áll rendelkezésükre.