Lány vagyok és ez nekem túl agresszív. Gyűlölöm az agresszivitást!

Ez egy tipikus hozzáállás a harcművészetekhez a hölgyek részéről. Elmondok egy titkot: Valójában aki Aikijutsu tanulására adja a fejét, azok legnagyobb része ugyancsak gyűlöli az agressziót, de ez nem azt jelenti, hogy a világ se lenne agresszív.

Az Aikijutsu egy kiváló iskola arra, hogy még időben felkészüljünk a világból áradó agresszióval szemben. Az Ajkijutsu típusú ágakról azt szokták mondani, hogy védekező típusú harcművészeti ág. Pedig ez nem igaz. Csupán a világhoz, illetve az ellenfélhez való hozzáállás különbözik a többi harcművészeti ágétól. A Takeda Ryu Aikijutsu alaptézise, hogy az aki ezt az ágat gyakorlja, nem keresi a harcot. Egy példával talán könnyebb megérteni:

Vége az iskolának és sietek haza tanulni. Az utcán hazafelé menet valaki megtámad az utcán azzal a szándékkal, hogy kiraboljon. Ebben az esetben az ő célja, hogy megtámadjon engem, de ez nem jelenti azt, hogy változtatnom kéne az eredeti célomon, vagyis hogy siessek haza tanulni. Éppen ezért csak annyi energiát fordítok ez ellenfélre, csak annyi, illetve akkora mértékű technikát hajtok végre rajta, ami feltétlenül szükséges a célom eléréséhez. Vagyis, hogy hazajussak. Ha én is agresszíven lépek és ki a jobb alapon venném fel vele a küzdelmet, akkor lehet, hogy még egy órával később is küzdünk egymással. Ez pedig azt jelentené, hogy eltérítettek az eredeti célomtól.