Aikijutsu

Az Aikijutsu egy, a Takeda családra jellegzetes harcművészet, alapjául a természetesség és harmónia a mozgásban elve szolgál. Az elveket a kardvívásból vették át, s amellett, hogy az Aikijutsu egy jó önvédelmi módszer, egy életmód és egy filozófia is, amely a durvaság elkerülését, a harmonikus pszihikai és fizikai fejlődést, a szellemiség fejlődését és a jellem fejlődését hirdeti, valamint a saját magunk és a másokba vetett bizalmat és tiszteletet fejleszti. Az AIKI-t talán úgy lehetne lefordítani, hogy "harmóniában az energiával", mert AI = harmónia, KI = belső -energia, erő, életenergia.

Az AKIJUTSU majdnem egy paradoxális művészet, amelyben a gorombaságra kecsességgel válaszol, s ezt mindenki gyakorolhatja nemre és korhatárra való tekintet nélkül. Az Aikijutsu-ban nem létezik sportszerű mérkőzés, nincs vetélkedés, mert az egyetlen és leghatalmasabb ellenfél az a bensőnkben van, az önmagunk legyőzése és túlszárnyalása tehát az alapvető cél.



A modern AIKIDO az ősi AIKI JUTSU-ból lett kifejlesztve, Ueshiba nagymester által, és a fejlődésének haladási iránya eltért a harcászattól és a mozgás harmóniájánál kötött ki. Sok szakértő visszatért az eredeti Aikijutsu technikákhoz, mert a hatékonyságot keresik, a precíz, halálos, élethű, élet-halál helyzetekből merített, harctérről származó technikákban.

A KIHON-az alaptechnika uralása után rátérünk az alkalmazásra, ez pedig a HENKA WAZA nem csak a mozdulatok beidegződését, lemásolását jelenti, hanem a tanítvány önálló erőfeszítéseit a technika megértésének érdekében. Az elvek és a stratégia, úgy egy, mint több ellenféllel való harc esetében, változatlanok maradnak.