Az ezer éves Takeda Ryu

Az AIKI művészetét gyakorló TAKEDA iskolát először a 12. században dokumentálták "TAKEDA RYU AIKI NO JUTSU" néven, de gyökerei, az idő útvesztőjében sokkal mélyebbre nyúlnak vissza. A következő részleteket SOKE NAKAMURA, az iskola jelenlegi vezetője (SOKE) mesélte el a TAKEDA iskola feljegyzéseiből: A tizenkettedik TENNO (császár), KEIKO (KEIGYO), uralkodásának 27. évében a KUMASO klán fellázadt a császár ellen, s a lázadás leveréséért, az akkori trónörökös, YAMATO TAKERU NO MIKOTO, büntető hadjáratra indult. Útja során, megállt a KAMIYO vízesésnél, s annak vízében végrehajtott egy tisztító szertartást: Lábait a vízesés köves talajára helyezte, karjait szélesen kitárta, s ekkor érezte, hogy kezei megtelnek a lélek erejével. Ekkor testének minden erejét, a lábujjhegyébe gyűjtötte, s így érezte, szinte eggyé forr a Földdel. Az Ég felé fordult, s számos KI fejlesztő légzés-technikát végzett, hogy minden figyelmét a szertartásra összpontosítsa. Majd hagyta, hogy kezei saját súlyuknál fogva hulljanak le teste mellé. S ekkor hirtelen, teljes erejét bevetve, erőteljes ütés technikákat hajtott végre a levegőbe. S érezte, ütéseivel mintha megtörné a levegőt, s elválasztaná a Földet az Égtől. A szertartás végeztével a herceg, teljes elhatározásra jutott: megtámadja KUMASO táborát. Az éj leple alatt rejtőzködve kúszott az ellenség állásai közé, s sikerült belopóznia a lázadó vezér sátrába is. KUMASO a halk neszre, hirtelen felriadt álmából, s gyors reflexeivel azonnal támadni próbált, sikertelenül: A herceg könnyedén lefegyverezte őt, széttárta karjait, melyek még most is telítve voltak a lélek erejével, s hatalmas erővel a földre dobta KUMASO-t. A technika - melyben a budoka kitárja karját és ugyanazzal a mozdulattal dobja az ellenfelét - az AIKI megismerésének, gyakorlásának kezdete volt.



YOSHIMITSU generális



Az AIKI technikák tudománya SEIWA császár 6. fiára, SADAZUMI-ra szállt át, aki továbbadta utódjának, TSUNEMOTO-nak. S így szállt a tudás apáról fiúra, mint családi örökség és titok. S végezetül eljutott a híres generálishoz, MINAMOTO NO YOSHIMITSU-hoz (GENJI = MINAMOTO család) , kit legtöbben az AIKI atyjának tekintenek. YOSHIMITSU generális élete során, - az erőteljes MINAMOTO család alkotta a KAMAKURA shogunátust - a hagyományos AIKI technikákat, nap, mint nap gyakorolták, folyamatosan tökéletesítették, s most először, egy különálló harcművészei rendszert fejlesztettek ki belőlük. SEIWA császár, és még tovább fia SADAMUZI uralkodása alatt is, hagyomány volt az a gyakorlat, hogy a fegyvertelen harcosok úgy végeztek csapásokat, a velük szembe lévő ellenfélre, - kik teljes páncélzattal álltak ki ellenük - mintha karddal súlytanának azokra a helyekre, melyeket a páncél egyáltalán nem, vagy csak kevésbé véd. Ezek azok a technikák, melyek jellegzetesek a TAKEDA stílusban, s szintén fellelhetők az AIKIDO-ban is. Ilyen például az AIKI-UCHI. Fia, YOSHIKYO olyan technikákkal bővítette, melyet leginkább katanával (karddal), vagy wakizashival (rövid kard) támadó ellenfél ellen jó bevetni. A gyakorlat során a katonáinál nincs semmilyen fegyver, vagy páncél, s így küzdenek meg egy jól képzett, páncéllal és karddal felvértezett harcossal szemben szintúgy, mint NAGINATA (alabárdok) és más különböző hosszúságú, alakú fegyverekkel szemben. Hosszú gyakorlásokon és kemény edzéseken keresztül megtanulták gondosan, de gyorsan megfigyelni az ellenfelet, tökéletesítették az összhangot a szem, vagyis a megfigyelés és a mozgás-koordinációk között, képesek lettek arra, hogy gyorsan felmérjék a távolságokat, hogy gyorsan ki tudjanak térni a támadások elől, s ezzel a saját akaratukat érvényesítsék a harc folyamán. Ezek a gyakorlati , taktikai módszerek leginkább TSUNEMOTO idején vezették be. YOSHIKYO, a KAI (most YAMANASHI) tartományba helyezte át székhelyét, hogy megvédje azt. Eldöntötte, hogy módosítja a nevét TAKEDA-ra, s család-ágát innentől kezdve "KAI-GENJI-TAKEDA"-nak nevezte. A családi harcművészeti tudásuk pedig "TAKEDA RYU AIKI NO JUTSU" (a TAKEDA család AIKI művészete) néven lett ismert.



A 16. évszázad



A 16. század volt a TAKEDA család sikereinek csúcspontja. És ugyanez a század jelentette főhatalmi posztjának elvesztését is. Ekkor élt a TAKEDA klán leghíresebb hercege, TAKEDA SHINGEN.
Ekkor vált ki a TAKEDA klánból egy másik ág, mely mint eredeti ág (GENRYU) mai nap is létezik. A 16. évszázad első felében, NOBUTORA volt a klán feje TAKEDA családban. Körülbelül 1570-ben, a TAKEDA iskola feljegyzései szerint, nem az első fiára SHINGEN-re, hanem kilencedik fiára NOBUTOMO-ra hagyta az örökséget, aki továbbadta fiának KATSUCHIYO-nak. KATSUCHIYO a KUDORA klánhoz, ECHIZEN-be (most FUKUOKA) települt át, ahol titokban közeli rokonságával, s fiaival együtt edzette magát, s tovább fejlesztette az AIKI művészetét. Így őrizte meg és tartotta fenn a TAKEDA család fő ágát (GENRYU) és segített, hogy a TAKEDA iskola a mai napig is fennmaradjon.



Takeda Shingen MEMORIAL

Két párhuzamosan fejlődő ág
(Daito Ryu)



A polgárháborúban elért győzelmei miatt, TAKEDA SHINGEN az egyik leghíresebb emberré vált a Japán történelemben. Akárhogyan is, de az ő szerepe jelenték-
telen volt a TAKEDA iskola fennmaradás-
ának történetében. SHINGEN meghalt polgárháborúban, 1573-ban, s halála jelezte a TAKEDA család erejének elvesztését, s a hatalomból való folyamatos kiszorulását. Egy évvel később SHINGEN egyik fivére, TAKEDA KUNITSUGU, az AIZU fejedelemségbe ment, hogy az azonos nevű klánnál szolgálatot tegyen. A TAKEDA család által elszenvedett folyamatos veszteségek és bukások miatt, KUNITSUGU úgy döntött, hogy nevét DAITO-ra (DAITO-RYU) változtatja. A DAITO iskolát, a 16. században alapították meg, és még a mai napig létezik, mint működő fő ági iskola, melyet a 12. század óta TAKEDA iskolának neveztek.



A 19. évszázad



A 16. századi polgárháború pusztításai után, mely csak hátráltatta az iskola fejlődését, a TAKEDA iskola rejtve volt, és a történelem árnyékban maradt még több, mint 300 éven keresztül. Mikor a történelmien döntő változtatás ideje alatt, a MEJI restauráció és a kormányzat 1876-ban megtiltotta a kard viselését, a TAKEDA iskola megújult. Tanítóik újra fénybe léptek, mikor a TAKEDA család 41. nemzedéke (TAKEDA TADAKATSU kora), politikai okokból kifolyólag, néhány fiatal férfiakból álló csoportot alakított ki, melyet "GENYOSHA"-nak neveztek (Fekete Óceán Egyesület). És ismét elkezdték az AIKI technikák gyakorlását, tökéletesítését. A 42. nemzedék idején, az iskola NAKAMURA YOSHITOSHI-ra szállt, a 43. nemzedéket pedig OBA ICHIO személyesítette meg.



SOKE Oba Ichio
A 20 évszázad



A 20. században a TAKEDA iskola élén egy kiváló egyén állt. Ezt a személyt SOKE HISASHI NAKAMURA-nak hívták. 1932-ben született, SHINSHU- ban és nagynénjével 1949-ben, az északi KYUSHU-ba költözött. Megtudta, hogy a YAGURA hegyen működik egy DOJO (iskola), ahol TAKEDA harcművészeti ágakat oktatnak. Az iskola vezetője SOKE OBA ICHIO volt, a 43. nemzedék nagymestere. 1950 tavaszán NAKAMURA, két ajánlólevéllel jelent meg OBA mester előtt. Így vált OBA mester tanítványává. SOKE OBA ICHIO különös gondossággal ügyelt arra, hogy technikáit mindig csak egy kis csoportnak tanítsa, hisz ezen technikák a családi hagyományokat és titkokat képezték. Három évvel (1953-ban) később, NAKAMURA UCHI-DESHI lett ("házban hallgató"), s technikai tudása ez időben mélyült el leginkább. Kisvártatva ICHIO átköltözött Tokióba, ahol egy új iskolát alapított SEIBUDEN DOJO néven. Ez lett a TAKEDA iskola és a NIPPON BUDO RENREN új központja. 1957-ben MORIMOTO mester, ICHIO helyettese, visszaköltözött az országba és így teljesült NAKAMURA legnagyobb vágya, elfoglalhatta helyét, mint helyettes.



Oba unokaöccse és fia, Nakamura



OBA 1959-ben meghalt, de nem nevezte meg jogutódját. A SEIBUDEN DOJO bezárt, de 1960-ban NAKAMURA, aki ekkora már csak a BUDO-nak szentelte egész életét, megkezdte építeni a saját szervezetét, hogy életben tartsa az ősi TAKEDA RYU tradíciókat. Mikor az iskola vezetőjévé vált, eldöntötte, hogy a tanítók kizárólag az új SOKE NAKAMURA szervezetéhez tartozhatnak. Rádöbbent arra, hogy az iskola csak úgy maradhat életben, hogy ha több ember lépne be az iskola kötelékeibe. Ennek eredményeképpen, eldöntötte, hogy a TAKEDA iskolát széles körben fogja terjeszteni. Tehát elindult egy tíz igazán nehéz, de később ugyanannyira termékeny év, amiben egyéni iskolák, egyesülések (beleértve egyetemekben lévők) és szervezetek, mint független "BUDOKAI" lettek megalapítva. 1970-ban a szervezetet újranevezte: "Japán BUDO Egyesület", "NIHON SOBUDO RENGOKAI" (NSR) néven, központjává pedig, HONBU SOBUKAN-t jelölte meg, Tokióban. 1978-ban SOKE NAKAMURA hivatalosan bejegyezte iskoláját, mint TAKEDA RYU NAKAMURA HA. Ezzel neve örökre egybeforrt a TAKEDA iskolával és annak történelmével. Ma a Nakamura szervezete magába foglal számos iskolát, klubot és Ifjúsági és Hallgatói szervezetet. A TAKEDA iskolák japán külső részeiben, s nemzetközi színtéren, a nyolcvanas években jelentek meg. Az ősi japán kultúrát megőrző és felélesztő munkájával, amit a TAKEDA iskola fennmaradásáért vitt véghez életművével, bekerült a BUDO történelmébe, mely Japán tradicionális, és kulturális örökségét képezi.