Lao-ce - Az Út és Erény könyve
Weöres Sándor fordításában
Tőkei Ferenc prózafordítása alapján

Nyomtatható verzió (Letöltve: 1329)



AZ ÚT


  1. Az út, mely szóba-fogható,
    nem az öröktől-való;
    a szó, mely rája-mondható,
    nem az örök szó.
    Ha neve nincs: ég s föld alapja;
    ha neve van: minden dolgok anyja.

    Ezért:
    aki vágytalan,
    a nagy titkot megfejtheti;
    de ha vágya van,
    csak a dolgokat szemlélheti.
    E kettő mögött közös a forrás,
    csupán nevük más.
    Közösségük: csoda,
    s egyik csodától a másik felé tárul
    a nagy titok kapuja.
  2. Mikor a szépet megismerik,
    felbukkan a rút is;
    mikor a jót megismerik,
    felbukkan a rossz is.
    Lét és nemlét szüli egymást,
    nehéz és könnyű megalkotja egymást,
    hosszú és rövid alakítja egymást,
    magas és mély kulcsolja egymást,
    sok hang összeolvasztja egymást,
    korábbi s későbbi követi egymást.

    Ezért a bölcs
    sürgés nélkül működik,
    szó nélkül tanít,
    nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
    alkot, de művét nem birtokolja,
    cselekszik, de nem ragaszkodik,
    beteljesült művét nem félti,
    s mert magának nem őrzi,
    el se veszíti.
  3. Ha nem emelik fel az okosakat,
    a nép közt rend és béke fakad;
    ha nem kell többé a ritka, drága,
    megszűnik a nép kirablása;
    ha nem a vágy uralkodik,
    a nép szíve megnyughatik.

    Ezért a bölcs
    a szívet kiüríti,
    a gyomrot teletölti,
    a sóvárgást gyengíti,
    a csontot erősíti,
    hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak,
    az okosak veszteg maradjanak.
    A nem-sürgés ez
    és rend és békesség lesz.


( 1 / 17 oldal )
 1     2     3     4    >> >>|